Kedves Gábor!
Ne haragudj, hogy így ismeretlenül zavarlak, de az elmúlt napokban nagyon sokat töprengtem, keresgéltem, hogy hogyan is lehetne visszahódítani az exet, így bukkantam rá a blogodra, valamint a könyvedre.
Eléggé elkeseredtem, de szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára.Egy nagyon rövid kapcsolatról volt szó mindössze 1 hónapig tartott, de olyan érzelmeket mozgatott meg bennem, amit még nem éreztem.
A kapcsolatom 8 hónappal ezelőtt kezdődött, mint később kiderült a fiú már a középiskolában kinézett magának, de valamiért akkor nem kezdeményezett.Így az érettségi után 7 évvel akadt rám teljesen véletlenül az iwiw-en.
Csodálatos volt az első találkozás, mintha a herceggel találkoztam volna.Hosszú séták, vacsorák, kedves szavak.Majd közbeszólt a volt kedvese, állítólag a háttérben volt valami közös pénzügy és amikor én megjelentem a színen a lány egész családjával megjelent a fiú szüleinél.
Nekem így utólag azt mondta, hogy azért választotta a lányt, hogy a családját megkímélje ezektől a dolgoktól.Nem bírtuk elengedni egymás, jöttek az sms-ek, e-mail stb. Majd elmentek nyaralni én onnantól kezdve nem kerestem. 2 hónap mosolyszünet.De egy hónappal ezelőtt ismét felkerestem, úgy voltam vele aki mer az nyer. És hogy nyertem-e jó kérdés.
Most nagyon nem úgy néz ki a dolog.Egy hete megírtam neki, hogy ha nem lép valamit nagyon gyorsan el fog veszíteni örökre. Rá 3 napra szakított a barátnőjével.Nem tudtam, hova tenni a dolgot. Másnap már találkoztunk is, csodálatos nap volt. Másnap még írt 3-4 e-mailt és azóta semmi.
Nagyon magam alá kerültem, sajnos a barátnőm ezt nem tudta tétlenül nézni és írt ma neki egy e-mailt, de erről én nem tudtam.Majd jött nekem a válasz:
'Rossz ötlet volt találkozni…és a stb… Rossz ötlet volt a 8 hónapot a volt bnömmel együtt lenni… Tavasszal kiköltözöm X-be! Sajnálom hogy ujra megbántottalak..többet biztos nem teszem! Légy jo és vigyázz magadra... '
És itt állok tétlenül nem tudom mit tegyek.Van egyáltalán esélyem, vagy már minden reményt elveszítettem? Válaszodat előre is köszönöm.
Egy kétségbeesett lány
2 megjegyzés:
Kedves Kétségbeesett Lány, köszönöm a levelét. Röviden: igen, van esélye.
"Nekem így utólag azt mondta, hogy azért választotta a lányt, hogy a családját megkímélje ezektől a dolgoktól."
Ezek szerint a lány nézte ki a fiút magának, és a fiú belement, annak ellenére hogy nem szerelmes? Mint ahogy azt írta is:
"Rossz ötlet volt a 8 hónapot a volt bnömmel együtt lenni…"
"Egy hete megírtam neki, hogy ha nem lép valamit nagyon gyorsan el fog veszíteni örökre. Rá 3 napra szakított a barátnőjével."
Ez hiba volt. Senki sem szereti ha zsarolják. Miből gondolja, hogy Ön miatt szakított a fiú, ha előtte 8 hónapig "kényszerkapcsolatban" élt? Lehet, hogy ez, és a X-i költözés adta meg csupán a végső lökést. Viszont a döntés már régebben megszületett benne hogy elköltözik, és ez megmásíthatatlannak tűnik. Ezért nem akar belemenni egy újabb kapcsolatba itt, és ezért kért bocsánatot, hogy hagyta magát "elcsábítani". Biztosan nehéz Önnek ellenállni.
Egy biztos: a fiú szereti Önt, ez kétségtelen. Viszont most nyugalomra van szüksége. Írja meg neki, hogy köszöni az együtt töltött napokat, és azt hogy ha így DÖNTÖTT, akkor tiszteletben tartja a döntését. Bármennyire is nehéz, ne írjon olyanokat hogy várja vissza, és ha meggondolta magát akkor esetleg... mert ettől csak nyomás alatt fogja magát érezni.
Az Ön esélye az, hogy a költözéssel járó környezetváltozás, az idegen nyelv (saját tapasztalatból tudom) egy bizonyos idő után ismét Önre fogja a fiú gondolatait terelni. Hogy miként tud megbírkózni a hiányérzettel amit a fiú hagyott maga után, és hogyan történjen a kapcsolatfelvétel, arra nézve részletes instrukciókat talál a könyvemben.
Üdvözlettel,
Tettamanti Gábor
Megjegyzés küldése