Kedves Gábor!
Elsősorban szeretném megköszönni a könyvet, bár úgy érzem én ezeken a lépéseken már túl vagyok.
A barátommal néhány év után szakítottam, mert nagyon nem működött a kapcsolatunk. Mindketten őrlődtünk már régóta. Hiányzott a kommunikáció, fojtogató bezártságot éreztem és ezt az utat láttam a legmegfelelőbbnek. Pár hétig még találkozgattunk de úgy gondoltam nekem már erre sincs szükségem. Kész, lezártam magamban teljesen. Úgy éreztem magam mint a madár, amit kiengedtek a kalitkából. ÉLTEM!!! Nem jártam bulizni, nem ismerkedtem, egyszerűen csak élveztem az egyedüllétet. Barátom 2-3 hetenként jelentkezett személyesen, telefonon és teljesen normálisan tudtunk beszélgetni, habár mindig éreztem egy bizonyos feszültséget közöttünk amiért igazából soha nem beszéltük meg a dolgainkat. Eltelt 2-3 hónap, ugyanígy, majd úgy gondoltam megpróbálom tisztázni a helyzetet. Tulajdonképpen elkezdett hiányozni is de ez akkor még nem tudatosodott bennem. Mikor végre adódott rá alkalom, nem sikerült megbeszélni a dolgokat. Ekkor neki már volt valakije. Azt mondta nem szereti mert még nagyon friss a kapcsolat és még mindig kötődik hozzám de nem akarja újrakezdeni. Ekkor döbbentem rá, hogy én még mindig szeretem, viszont menekülni akartam a tarthatatlan helyzetből mert az nem volt élet. Rájöttem, hogy nagyon sok mindenben az én viselkedésem adott okot sok vitás helyzetre. Felismertem a hibáimat amit mindig is próbált velem megértetni de süket fülekre talált. Rádöbbentem arra, hogy mennyi mindenre megtanított, mennyi szeretetet adott amit én nem értékeltem igazán. Teljesen kétségbe estem. Elkövettem szinte az összes hibát amit a könyvben felsorolt.[..] A következő találkozásunkkor már összeszedtem magam és elmondtam neki őszintén mindent. A hozzáállásomat, a miértekre a választ, az érzéseimet vele és a szakításunkkal kapcsolatban, egyszóval mindent. Azt a választ kaptam, hogy későn döbbentem rá mindenre és neki már van valakije. Nem akar társas magányban élni és nem hisz abban, hogy működne újból a kapcsolatunk, mert már sokszor próbáltuk.[..] Igazából azért írtam meg ezt a levelet, mert a könyv alapján ráismertem, hogy ő ugyanezt a taktikát alkalmazta velem szemben amit Ön leír.[..] Tehát MŰKÖDIK!!! Csak az a baj, hogy az én problémámat ez nem oldotta meg. Ő nem tudatosan alkalmazta velem szemben,csak a rendkívül nagy büszkesége, önérzete diktálta a helyzeteket.
Én nem kerestem többet, viszont nagyon félek, hogy túl sokáig halogattam az újrakezdést és már elveszítettem. Amióta őszintén elmondtam neki mindent, azóta nem jelentkezik. [..] Kérem segítsen nekem! Mit tegyek?
Üdvözlettel,
XY
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Kedves XY!
Jól látja, a probléma abból adódik, hogy túl későn sikerült megbeszélniük alapvető problémákat a kapcsolatukban. De végre sikerült! És azt is nagyon jól tette, hogy megmondta neki: szeretne újrakezdeni.
"Azt mondta nem szereti mert még nagyon friss a kapcsolat és még mindig kötődik hozzám de nem akarja újrakezdeni."
Ebből az alábbiak következnek:
1. Volt kedvese meghozta a döntést; elég volt, inkább megpróbálja valaki mással
2. Az új társat nem szerelemből választotta, hanem azért, hogy feledtesse az Ön hiányát.
" Azt a választ kaptam, hogy későn döbbentem rá mindenre és neki már van valakije."
Nem biztos, hogy későn. De volt kedvesének most sok időre lesz szüksége, mire feldolgozza azt, amit Ön mondott. Az Ön másik esélye, hogy a 4 év nem tűnik csak úgy a semmibe. Az új társról ki fog derülni egy idő után, hogy szintén nem tökéletes.
"Amióta őszintén elmondtam neki mindent, azóta nem jelentkezik."
Pontosan azért nem, mert hatott rá a dolog. Alkalmazza a könyvben leírtakat. Ha azt látja, hogy volt kedvese ismét keresi az Ön társaságát, nyert ügye van.
Ahogy mondtam, ez nem fog egyik napról a másikra menni. Több hónapig, vagy akár egy évig is eltarthat, mire volt kedvesében eléggé felerősödik a hiányérzet. Azt javaslom, rendezkedjen most be erre a hosszabb távú egyedüllétre, és találja meg azokat az embereket, tevékenységeket amelyek feledtetik Önnel az ex hiányát. Sok sikert és kitartást kívánok!
Üdvözlettel,
Tettamanti Gábor
Kedves Gábor!
Az én problémám az XY "Hogyan szerezzem vissza a barátomat" című levelében olvasható problémához hasonló. Külföldi munkám során ismerkedtem meg életem nagy szerelmével. Hatalmas szerelem volt mindkettőnk részéről. Annak ellenére, hogy nagyon nehezen adtam be a derekam, most mégis én vagyok az aki félek, hogy elveszitettem egy olyan kapcsolatot és egy olyan párt, amelyről azelőtt még csak el sem tudtam hinni, hogy létezik és velem is megtőrténhet... Kitartásának, kedvességének, figyelmességének,őszinteségének köszönhetően mégis sikerült levennie a lábamról. Mindketten úgy éreztük, ezelött sosem szerettünk igazán.Mintha megszűnt volna a világ körülöttünk: csak Ő és én voltunk,együtt éjjel - nappal. És amit, most így utólag, nagyon fontosnak tartok, hogy minden pillanatban elmondta amit érez, amit godól, amire vágyik. Világgá kűrtőlte a kapcsolatunkat, míg én eleinte inkább titkóltam. Két hónap után haza(2000 Km) kellett utaznom, amelyet mindketten hatalmas veszteségként éltünk meg, de ugyanakkor reméltük és terveztük a folytatást, de azt azért hozzá tette, hogy nem kérheti, hogy miatta költözzek egy idegen országba és hagyjam el a családom. A távollét első pár hónapjában még minden rendben volt, naponta többször felhívott, órákat beszélgettünk.Ilyenkor mindig megerősítette bennem, hogy én vagyok élete nagy szerelme, az Igazi, hogy vár rám, és persze mindig őrűlten féltékenykedett.
Ahogy teltek a hónapok, egyre kevesebbett beszélt az érzéseiről, mintha bezárkozott volna...vagy talán feladta...de nem nyilatkozott, csak néha közőlte, hogy nem akar elveszíteni. Többszőr terveztünk pár napos találkozást, de mindig, általában utolsó pillanatban, lemondta. Most újra sikerült egy városba költöznöm vele. Annak ellenére, hogy azt mondta ne miatta költözzek ide,ideköltözésem napjától kezdve hívogat és hetente találkozunk is. Már az első alkalommal közölte velem, hogy pár hónapja találkozik egy másik lánnyal, de nem szerelmes, nem komoly a kapcsolatuk és Ő olyan kapcsolatot szeretne amilyen velem volt. Igy még mindig talalkozgatunk, amit persze mindig Ő kezdeményez. Nekem ezek az együttlétek rengeteget jelentenek,de ugyanakkor fáj, hogy csak ennyiből áll a mi kapcsolatunk. Megpróbáltam rákérdezni, hogy mégis merre tartunk így,mivel én még mindig szeretem és többre vágyom, de sajnos nem adott konkrét választ. Válaszának lényege az volt, hogy Ő tiszteletben tartja, ha én úgy döntök, hogy többet nem szertnék Vele találkozni, mivel Ő nem gondólkodik azon, hogy mit is akar tőlem vagy a másik lánytól valójában. Nem tudok eligazódni rajta. Mi történhetett vele? Hova lett az a férfi aki 1 évvel ezelőtt az életét adta volna értem és könyörgött, hogy ígérjem meg, hogy vissza jövök Hozzá???
Válaszod előre is köszönöm!
PR
Sziasztok, nekem is van egy számomra szomorú történetem... ez a 6ik nap amiota szakitott velem a barátnőm 5 és fél évig voltunk eggyütt, azt mondta bizonytalan és nem szeret annyira már azután egy nap mulva már azt hogy nem szeret és nem hiszi hogy egz pár leszünk ujra. Van egy srác aki képbelépett és beszélgetni szoktak a neten és néha taliznak ezt a baratnőjének mondta aki velem tart de nincs kőztük semmi elvileg, szerintem a srác tele dumálja a fejét, hogy ne jőjőn vissza hozzám és nem tudom hogyan szerezzem vissza mert nagyon hiánzik. Mikor szoba hoztam neki mindig elutasitott nem is halgatott meg és a tesojára sem halgat nagyon határozottnak tünik...
Szerintetek 1-2 hónap mulva meggondolná magát? vagy mit csináljak hogy vissza kapjam nem tudom kitörölni, de félek, hogy a sráccal marad..:(( jah és tegnap egy kis időre a srác képe volt kirakva a messengeren...
Cijaasztok! Van egy nagy problémam, amitöl nem tudok masra figyelni. ELvesztettem a baratom, pedig még mindig nagyon szeretem (sőt egyre inkabb érzem h még jobban szeretem) és tudom, hogy ő is szeret. ez biztos. Csak h nagy hibat követtem el, mert az utobbi időben össze voltam zavarodva, sok minden közbe jött, elveszítettem a legjobb baratnöm ami nagyon fajt és meg par baratnomet is akikkel ki jartam szorakozni..stb. Az oka h elvesztettem őket az h nenik nem volt baratjuk, nekem meg igen és nem fogadtak el, hogy mar nem vagyok velük olyan gyakran. Ezért sokszor ideges voltam, fajt latni h mennyire megvannak nélkulem és ezért sokat veszekedtünk a baratommal. meg a masik ok hogy volt egy masik pasi aki akart velem jarni és ő össze zavart egy kicsit.Sajnos egyszere jött minden gond.En meg pont azt bantottam meg akit a legjobban szeretek, meg féltem h elveszitem.
Minden aprosagon össze tudtam vele veszni. Most rajöttem h nagyon nagy hibat követtem el, mert most jöttem ra arra, hogy én őt mennyire nagyon szeretem, fontos nekem,hianyzik nem tudnam elfelejteni (ő se engem, ezt tudom, mert mondta ) és az faj a legjobban h tudom, h ez az én hibam és ha nem veszekszem vele olyan gyakran az utobbi időben, akkor még most is együtt lennénk. De most mar tudom mit akarok, és biztos vagyok benne h a volt baratomat. De nagyon nehéz varni, mert félek h igy elveszítem őt örörke. Igyis alig van kedvem az élethez, mert semmi nem érdekel, nélküle ürrességet éreztem, sőt most is. De nem tudom most mit tegyek, mert félek h mi van ha még se fogja akarni ujra kezdeni. Mert beszéltunk erröl, hogy majd ujra kezdjuk, csak nem most. Én meg meghalok nélküle, mert nagyon hianyzik. masra nem tudok gondolni csak ra, meg arra h elrontottam mindent. Azt mondjak h talalok mast, de nem akarok, mert nekem ő kell, igaz fiatal vagyok , de nem egyszer csalodtam és benne megbiztam ...megtalaltam ilyen fiatalon azt, akit nem akarok elvesziteni soha. Még tudom nem vesztettem el teljesen hisz van esélyem, meg hat most baratok vagyunk. 2 hete szakitottunk fél év utan. és nem rég talalkoztunk, együtt voltunk . Mindketten nagyon jol éreztük magunkat, akkor több volt mint baratsag.Meg ha irunk akkor is minden ok, minden nap leirja h szeret....... De megis attol félek h nem fogja akarni ujra kezdeni, mert fél a veszekedésektöl vagy én mar nem tudom, mivel mar nem értem hogy mit akar. Tudom egy kis idore van szuksége, de nagyon nehéz varnom. és ha késön fog rajönni h mit akar..jaaaaj. Mit tegyek h vissza szerezzem???? és h elhigyje nem leszeknek veszekéseink, mivel mar tudom milyen hibakat követtem el és mit veszitettem.... :(((
...bár csak minden a régi lenne.....
/RoSSalyy /
a beretommal azert szakitottam mert az utobbi idoben nagyon sokat veszekedtunk feltekenykedtem es azt mondta nekem h tobbet nem mondja nekem h szeret mert h nem a szavak a fontosak hanem mert o mar bizonyitotta nekem parszor es azt mondtam neki h elegem van es most most mar tenleg legyen vege de ezt en nem akartam es nagyon megbantam.Es a harmadik nap maR NAGYON NEM BIRTAM NELKULE ES MEGKERDEZTEM TOLE H MEG ALL E A SZOMBATI TALI ES H MEGBESZELHETNENK DE O ERRE AZT MONDTA H MAR ELMENT TOLE A KEDVE.DE TUDOM H MEG MINDIG SZERET ES EN IS OT NAGYON AMUGY FEL EVIG JARTUNK MIT TEGYEK H VISSZA JOJJON HOZZAM?EGY ALOM VOLT VELE MIKOR VELE VOLTAM UGYEREZTEM H A MENYORSZAGBAN JAROK.NAGYON HIANYZIK
Sziasztok!segitsetek nekem mert nem tudom mit tegyek! A barátom 2 hónappal ezelőtt kapott egy munkát vidéken.Elég messze vagyunk egymástól sajnos.Egyik hétvégén hivogattam de nem vette fel a telefont meg kinyomkodta.Aztán a nővére mondta meg nekem hogy van neki másik barátnője.Egyszóval hazudott nekem és megcsalt.De én még mindig szeretem és rádaásul van egy 8 hónapos babánk is.Visszaakarom kapni mert tudom hogy szeret csak vmiért nem mer visszajönni hozzám.Az igaz hogy én nagyon elhanyagoltam akkor amikor megszületett a kislányunk mert folyton csak vele voltam és a most már volt párom csinált mindent.Ő főzött meg takaritott.De én visszaakarom kapni!!! Mit csináljak??? Segitsetek légyszives
Sziasztok!
A barátommal megromlott a viszonyunk és szakított velem, hosszas örlődések után. A végén már mind a ketten teljesen más személyekké váltunk..sajnos. Néha még beszélünk, de nem ilyenekről. Nagyon szeretném visszakapni, mer nagyon jó volt vele (a végét leszámítva..). Valami tanács?
Kedves Gabor!
En nagyon ketsegbe vagyok esve.2es fel ev utan szakitott velem a baratom,,mert azt mondta,hogy belefaradt ebbe az egeszbe.S mert folyton hivogattam s feltekenykedtem(pedig nem volt miert).Meg azert,mert mi tul kulonbozoek vagyunk.Pedig szerintem meg tul egyformak.Kesoig dolgozik es sokat s mikor vegez neha hetente 2x 3x elmegy a baratjahoz.Vagy jatszik a szamitogepen s ugy ereztem,hogy velem alig torodik.Regebben mindig mentunk valahova,de mostanaban nem.S mindig hivogattam,hogy miert van ott s miert nem jonn haza.S ezert azt mondta,hogy inkabb elhagy,mert ezt nem birja elviselni.Novemberben koltozni akar,de en nem akarom,hogy elmenjen.Hiaba mondom neki,hogy szeretem s hogy megvaltozom nem hiszi el,mert tavaly is megtortent csak 2napra ra visszajott.Szeretem ot.Mit tegyek,hogy visszajojjon?A masik furcsasag az,hogy egyik nap ugy szolitott,hogy szivem s masnap meg teljesen mas ember.S azt is furcsaltam,hogy egyik naprol a masikra dontotte el,hogy elhagy.Tudom,hogy hulye voltam s helyre akarom hozni,csak nem tudom,hogy hogyan.Mit tegyek?Nem akarom ot elvesziteni.Segitsen!Kerem!Nem tudok enni nem tudok dolgozni sem emiatt,mert mindig azon gondolkodom,hogy mit tegyek,hogy visszajojjon s mit rontottam el.
Kedves Gábor!
A párommal most júliusban szakítottunk, immár másodjára. De én a mai napig nem tudom elfelejteni, nem tudok nélküle élni, mert még mindig nagyon szeretem. Ő viszont már nem. Azonban én mégis szeretném visszakapni és úgymond ismét meghódítani, hogy újból belém szeressen, mert úgy érzem, hogy benne találtam meg mindazt, amit másban nem fogok. Nem ő volt az első pasim, de ő volt a legkomolyabb, de én elrontottam mindent azzal, hogy féltékeny voltam a barátaira, mert ki akartam sajátítani magamnak...
Hogyan szerezzem vissza Őt anélkül, hogy Ő azt látná, hogy nyomulok rá? Vagyis hogyan szerezzem úgy vissza, hogy Ő maga térjen vissza hozzám és szeressen is ? Kérem segítsen, mert egyszerűen szeretem és kétségbe vagyok esve, hogy végleg elveszíthetem :(
Segítségét előre is nagyon megköszönöm.
Gitty
Megjegyzés küldése