Munkakapcsolat

Kedves Gábor! Köszönöm a könyvet, nagyon hasznosnak találom. Múlt héten szakítottunk a párommal, (ill. ő velem), azóta nem beszéltem vele. Ő fölajánlotta hogy legyünk barátok, de nem fogadtam el, így szerencsére nem estem ebbe a hibába. De szakítás előtti héten sajnos több hibát is elkövettem a felsoroltak közül. Viszont a probléma hogy mindeketten azonos bizottság tagjai vagyunk, így az üléseken mindketten ott kell legyünk, és a gyűlés kötetlen részein is ajánlott részt venni, valamint egyéb helyen is ugyanott kell lennem mint ő. Ilyenkor mi a legjobb stratégia? "Feltűnően" rá se nézni és nem beszélni vele elég kivtelezhetetlen, főleg az előbbi üléseken. Előre s köszi!
X.Y.

Hiánypótlás

Volt kedvesem 2 héttel azután hogy szakíottunk, már talált is egy újat. Ezt pont ma tudtam meg, és nagyon fáj a dolog. Úgy tűnik, hogy csak 'hiánypótlásra' van szüksége, vigaszra, és hogy elnyomja a fájdalmat stb. Az ilyesfajta kapcsolatok rendszerint nem sokáig tartanak. (Néha viszont igen.) Volt már valaki köztetek hasonló helyzetben? Meddig tartanak az efféle hiánypótló kapcsolatok? Vagy olvasott közületek valaki valamilyen tudományos tanulmányt erről?

Üdvözlettel,Nash

Újrakezdés

Kedves Gábor!

Köszönöm a könyvet.Elolvastam és nagyon tetszik.Erőt ad nekem!Az én barátnőm 2hónapja szakított velem először csak szünet volt aztán az elkerülhetetlen szakítás.Azt mondta: hogy unalmassá vált a kapcsolatunk és már nem szeret.Sajnos elkövettem én is sok hibát azok közül amit írtál,de nagyon kétségbe voltam esve.pl. próbáltam ész érvekkel meggyőzni, utána is sokat beszélgettünk, és még barátok is maradtunk stb..Már egy hónapja nem beszéltünk és azt sem tudom h mi van vele.Szeretném újra felvenni vele a kapcsolatot, de még nincsen kidolgozott stratégiám!Egyébként sokat változtam azóta és kezdenek a dolgok rendbejönni magam körül, csak egy dolog nem: Ő! Kérlek , ha tudsz akkor adj tanácsot, hogy miként tudnám felkelteni az érdeklődését én irántam és érzelmi síkra terelni a dolgot! Köszönettel : XY

Hogyan működnek a férfiak?

Kedves Gábor,

a pasim eldöntötte hogy elmegy. Azt mondta, nincs jövője a kapcsolatunknak. Azt is mondta hogy már nem érez semmit irántam, de hogy mi lesz néhány hónap, vagy egy év múlva nem tudja, lehet hogy még összejövünk ha a sors is úgy akarja. Majd meglátjuk.
Azt szeretném kérdezni, hogy szerinted egy férfi, aki ennyire biztos a döntésében, meggondolhatja magát? Hogy működik egy férfi ilyen esetben?
Az előbb fölhívtam, éppen dolgozik, aranyos volt és megkérdezte, hogy ma este mit csinálok. Megőrülök...és csak fölöslegesen reménykedek.

Várom válaszát, XY

Majdnem ötéves kapcsolat ért véget...

A következő levelet némiképpen rövidítve és átszerkesztve adom közre:

Kedves Gábor!

[...]Továbbá néhány dologban szeretném ismertetni az én problémámat [...]A kedvesem nemrégiben szakított velem 4 és fél év után egyik pillanatról a másikra.Nem volt tervezve semmi jelét nem láttam hogy mire készül.Előtte 1-másfél hónappal még a közös terveinkről beszélgettünk és arról ha dec-ben megünnepeljük az 5. évünket akkor már ideje haladni a kapcsolatunkban. [...] Alapvető problémák már hosszú ideje voltak a kapcsolatunkban főleg mert a kapcsolatunk elvesztette az intimitását.Az utolsó két év nem folyamatosan de összeségében rossz volt.Bármikor meg lett volna a lehetősége hogy szakítsunk mert egyoldalúvá vált a dolog, és én voltam az aki visszautasítottam az utóbbi időben a közeledését a gyengédségét.
Nem tudom talán arra gondolt hiszen velem sose osztotta meg, hogy:nekem már nem elég jó, nem szeretem már esetleg van valaki más.[...]
Nagyon, határtalanul Szeretem Őt és eddig soha nem volt nagyobb mosolyszünet közöttünk, egyáltalán.Nem is gondoltam arra hogy ez igy alakul.Nem volt tervezve csak a munkahelyen megismert egy 19 éves lányt és azóta vele van, mondván hogy szerelmes.13 év korkülönbség van köztük[...]
Néha beszélünk telefonon Ő hiv a munkahelyéről, de közömbös mégis érdeklődő. [...] Azóta egyszer volt nálam és a mikor a közös szép emlékeinkről volt szó sírt ,de közvetlen a szakítás előtt is mikor szintén a szépről volt szó illetve a különválás napján is sírt mikor írt hozzám néhány sort.Azt mondta sokat gondolkozott és nem talált más megoldást.A valódi okokat viszont nem ismerem. Ha az Ő fejében kialakult dolgok miatt szakított, nem érte meg mert ha megbeszélte volna velem hogy ha nincs változás ne számítsak jóra,,,,hát ez nem történt meg.Nélkülem hozta meg ezt a döntést.
A hibák amiket elkövettem:-bevallottam hogy szerelmes vagyok belé-vissza akarom hódítani és én leszek neki a legszebb-megkérdeztem hogy hiányzom e és azt mondta nem-sokszor hangoztattam hogy szeretem és hiányzik,a fényképét magamnál tartom-írtam néhány e-mailt amiben mindet leírtam a helyzetről és az érzéseimről-néha felhívtam,akkor is ha a lánnyal volt felvette de nagyon közömbös volt
[...]
Sajnálom ha hosszan írtam tömörebben nem tudtam.Szertném ha válaszolna, mert eddig akinek írtam hogy segítségre van szükségem senki nem válaszolt.Ön reményt adott nekem.Van esélyem Őt visszahódítani az elkövetett hibák ellenére?Mindkettőnknek ez volt az első hosszú kapcsolatunk,máokkal való sok sikertelen próbálkozás után.Mi kibírtuk azt is amit más már nem biztos.Nem akarom elhinni hogy soha többé nem lehetünk együtt.Nem is értem mit eszik azon a lányon?Egymásra találhatunk még? Szeretném a lehető leghamarabb!
[...]Csak annyit szeretnék még kérdezni hogy a történetem alapján és ha elsajátítom a könyvében leírtakat van esélyem Őt visszahódítani még akkor is ha most egy 19 éves lánnyal van együtt?Illetve Önnek (persze egyénenként változó) mennyi időbe telt míg visszahódította kedvesét a szakítás után?

Üdvözlettel: XY

MSN és versenytárs

Kedves Gábor!

Végigolvastam könyvét, és közben rájöttem, valóban mennyi butaságot követtem el a szakítás után. Azonban két kérdés felmerült bennem, amire remélem tud válaszolni. Az egyik kérdés, hogy az aktív tétlenség időszakában ne is "láttassam" magam a volt partnerem előtt? Úgy értem, akár virtulisan, mondjuk MSN-en esetleg tiltsam le, hogy még az avatáromat se lássa, vagy ennyi még megengedhető?A másik, talán még fontosabb kérdés: ha a volt partnerem már kiszemelt magának egy másik férfit, akkor is a könyvben írt technikát kövessem? Vagy kell valamiféle versenybe bonyolódni a "vetélytárssal"? Remélem, tud válaszolni nekem ezekre a kérdésekre, és köszönöm, hogy a könyvével lehetővé tette, hogy belássam a hibákat, amiket elkövettem.

Tisztelettel,
XY

Tanácstalan vagyok...

Tisztelt T. Gábor!

Előszőr is szeretném megköszönni a könyvet, nagyon hasznosnak találom!Egy speciális eset miatt fordulok önhöz segítségért.
Követtem a tanácsait, már amennyire ebben a pár napan lehetett(hozzátartozik, hogy a könyv elolvasása előtt már egy ideje nem kerestem volt Kedvesem).Viszont a terv, hogy még jó ideig nem keresem sajnos nem vált be, mert ma felhívott hogy válni szeretnének a szülei:(, és segítséget kért tőlem, hogy mit kell ilyenkor tenni, hova kell menni az ügyet elintézni (én tudom, azt még sem mondhattam, hogy nem segítek). Elmondtam neki gyorsan, röviden és próbáltam diplomatikus lenni, ami elég ridegnek érződhetett a másik oldalon (Erre célzott is). Valamit rosszul csináltam, vagy jól cselekedtem, mit tegyek ezután? Nagyon tanácstalan vagyok! Kérem segítsen!
Ja, és a héten találkozni szeretett volna velem, a telefonszámla kifizetés miatt (lehet, hogy csak ürügy), de én mondtam neki, hogy csak ez miatt, nem kell velem a héten találkozni, ráér amikor visszajöttem a nyaralásból Ezt jól tettem?

Tényleg köszönöm mielőbbi válaszát! Tisztelettel: XY

Van egy kislányunk...

Kedves Gábor!

Nagyon kényelmetlenül érzem magam, hogy most ezt most mind önre, ha nem haragszik a továbbiakban rád öntöm[...] 10 éve vagyunk házasok, a feleségem egy hete azt mondta, hogy nem akar tovább próbálkozni, mert megunta a próbálkozásokat és nem hiszi, hogy mi a jövőben bármit is jól tudunk csinálni.
Van egy gyerekünk egy kislány aki most 4 éves. Jelenleg külföldön élünk két éve. Egyik ok amiért eljöttünk, hogy rendbe akartuk szedni magunkat, a házasságunkat, mert úgy éreztük, ha ez így folytatódik akkor szétmegyünk. Nekem volt egy állásom, ahol sajnos szép lassan kikészítettek a körülmények. Depressziós voltam, és bár próbáltam ezt nem hazavinni nem nagyon sikerült.
Szóval váltottasra volt szükségem. A feleségem otthon volt a gyerekkel, de gyes éppen lejáróban volt és úgy gondoltuk, nincs jobb alkalom, mint lelépni most, vagy soha. Az ország, ahol most élünk, az én álmom volt, hogy szerencsét próbáljunk. Úgy gondoltuk, nem lesz probléma elhelyezkedni. Nem így történt, feleségemnek hamarabb lett állása egy olyan helyen, ahol meg őt zsigerelték ki, megszűnt önmaga lenni, türelmetlen volt és emiatt sok vitánk volt. Félelmetes volt látni, hogy talán én is ilyen voltam vele, közben tehetetlennek éreztem magam, mert amíg nem volt stabil munkám kockázatos volt azt mondani neki, hogy hagyja ott őket.
Sajnos az első hely amit itt megszereztem magamnak, nem jött be és folyamatos munkakeresés nem nagyon lelkesített fel. Majdnem egy évbe telt, mire stabil állást tudtam szerezni és végre elkezdődhetett az a regenerálódási folyamat, melynek addigra négy év feszültségét kellett helyre raknia. Tudjuk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, közben úgy tűnik párom nem tudta kivárni, míg újra önmagam leszek. Ez idő alatt, mivel egy idegen országban élünk igen kevés időt tudtun privát tölteni, mert nem nagyon tudtuk megoldani, hogy valaki más vigyázzon a gyerekre, ráadásul én sem tudtam olyan gyorsan leereszteni, mint ahogy gondoltam.
Próbálkoztunk ezzel azzal, most már tudom, hogy nem jól, mert pont azt nem csináltuk(m) meg amit legjobban kellett volna. Nem osztottam meg mi az ami bánt, mert nem akartam ezzel terhelni, eközben próbáltam megmutatni, ennyire szeretem, de sajnos ezt meg tehernek érezte. Nem beszélgettünk eleget.
Kb egy hónapja jöttem rá, hogy mit csinálunk rosszul, sajnos későn. Elkezdtem elmondani neki, mit érzek, megosztani azt is ami egyébként azt gondoltam nem is érdekli, mert túl IT, vagy igazándiból nem is fontos. Közben volt még valami. Feleségem nyitva hagyott levelezésébe beleolvastam, amiben valaki másról ír, akivel nem tudja mi lesz, de ő megtette felé az első lépéseket. Egy napig rágódtam rajta, aztán elmondtam neki, hogy mit láttam,, de csak ködös magyarázatot kaptam és nem avatott be a részletekbe, nem akarta feltárni, mi is van e mögött. Titkolózni kezdett, gyakran félrevonult… Úgy tűnt azonban hogy felül tud emelkedni a dolgokon és én sem kérdezgettem tovább, úgy voltam vele, idővel elmondja, ráadásul nem is haragudtam rá emiatt. Közben azonban próbálkozni látszott, sokat beszélgettünk ezt leszámítva és újra minden a réginek tűnt. Olyan boldog voltam megint, mint akkor, amikor megismertem.
Gyönyörű pár hét volt megint, ami ezután következett, aztán valami történt, ami nem tudom pontosan mi, feleségem azt mondta, hogy reggel arra ébredt, hogy ez nem megy és válni akar. A hab a tortán, hogy itt a gyerekek 4 évesen iskolába mennek így a mi kislányunk is, és ezért a feleségem azt akarja, hogy várjam meg míg beszokik a suliba és csak akkor költözzek el. Ő most heti több alkalommal nem alszik most itthon, bulizni jár a kolleganőjével, legalább is ezt mondja.
Olvasva könyvedet, hibát hibára halmozok, talán még most is, de amit írsz, hogy 4-6 hétig tűnjek el, sajnos a fentiek ismeretében nem nagyon kivitelezhető, mivel a gyerekre hivatkozva párom nem ezt várja el tőlem. Ha itthon maradok ez alatt pont meg fogok bolondulni a kétségbeeséstől, mert én most is ugyanannyira szeretem a párom, mint amikor megismertem, még akkor is, ha ezt nem nagyon adtam át neki az elmúlt években. El voltam foglalva a magam lelkével, nem akartam ezzel őt terhelni….

Az elhatározás, hogy megpróbálom visszaszerezni őt nem kétséges számomra, éppen csak nem tudom mi a helyes stratégia. Menjek, vagy maradjak amíg a gyerek beszokik a suliba. Hogy kelthetek benne hiányérzetet, ha mos minden nap itt vagyok, hogy titkoljam érzéseimet, ha mindig lát, ő aki ismer biztosan látja mi zajlik bennem.

Várom válaszodat, és előre is köszönöm:XY

Első bejegyzés

Sok szeretettel köszöntök mindenkit a visszahódítás blogon. Azért született, hogy egy kérdés se maradjon válasz nélkül. Írjatok bátran!

Üdvözlettel,
Gábor